Gyümölcsész képzés – talajadottságok a gyümölcsösben, tájfajta gyűjtemény kialakításának szempontjai

Talajadottságok a gyümölcsösben, tájfajta gyűjtemény kialakításának szempontjai

2014. január 24.-én Sára János génbanknak minősített gyümölcsös kertjében tettünk egy hosszú sétát. A 7.000 m2-es körbekerített területen több száz tájfajta gyümölcsfa került telepítésre az elmúlt húsz év során. A nap folyamán megismertük a terület földtörténeti alakulását, és jó néhány fa személyes történetét is.

János megmutatta, hogy az oltóvesszőket hogyan tárolja homokos vödrökben egy egyszerű verem pincében, és beszélt a gyümölcsöst övező kerítés kertevők miatti szükségességéről. Megnéztük a trágya érlelő gödröket, illetve szó esett a mulcsozásról és saját szemünkkel láthattuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben a diófa alatt is lehet élet. Sok forrás hivatkozik a diófa levelében található juglon nevű anyag növekedésgátló, mérgező hatására. Valójában azonban ez egy fertőtlenítő, gombaölő és csírázás gátló anyag, tehát magot valóban nem célszerű a biodió alá vetni de kisebb fácskák átültetve gond nélkül tudnak fejlődni.

A hallgatók körében nagy sikert aratott az a barack fa amelyik 4 különböző oltványt fogadott eredményesen magába. A szervezők jóvoltából a hideg időben igencsak jóleső tea kortyolgatása közben volt alkalmunk megkóstolni többféle almafa gyümölcsét is (a többségnek a Batul alma ízlett legjobban).

János kihangsúlyozta, hogy két azonos tájfajta akár néhány tíz méterre egymástól is képes eltérő növekedést produkálni a talaj összetétele és vízellátottsága valamint a terület mikroklímája miatt. A talaj összetételt és a vízgazdálkodást mi is befolyásolhatjuk a korábban említett mulcsozással, valamint azzal ha figyelünk milyen fák vannak a környéken. Láttunk példát egy hatalmas szürke nyárra ami a nyári melegek idején, a napi szinten elpárologtatott több száz köbméter nedvességgel szinte kiszívta a környékén élni próbáló kisebb fákat. A mikroklímát is szabályozhatjuk ha odafigyelünk az uralkodó szélirányba telepített szélfogó fákra, kisebb mélyedésekkel befogjuk, szabályozzuk a csapadékot. Érdekes volt látni, hogy egy meglévő fa úgy kapott gyökér trágyázást, hogy a törzsétől nem messze egy nagy gödröt ástak, belehordták az érett trágyát, visszatemették és a talajvízre és a gyökerekre bízták, hogy a fa magáévá tegye.

A kissé hűvös pénteki nap legfontosabb tanulsága ami szinte János jelmondatává vált: “Csinálni kell!” Neki sem sikerül minden oltás, szemzés, néha nála is elpusztul egy-egy fa de figyel, tanul, kísérletezik és próbál segíteni a növényeinek.

Érdeklődéssel várjuk a folytatást Február 21.-én ahol az oltó/szemző vesszők szedése, tárolása, kézben oltás, az oltványok tárolása lesz a téma. Addig is nézzétek meg a fényképes beszámolót, utána pedig János kertének génbankban is regisztrált tájfajta gyümölcsfa listáját. A nem regisztrált fajtákból közel ugyanennyi van.

Katt a képekért:

Gyümölcsész képzés 1jan 24, 2014Photos: 22