Föld, napfény, levegő – avagy a bioparadicsom íze

Mire van szüksége a növénynek, hogy megnőjön, virágozzon és termést hozzon?

Színes, ízes, illatos. Ilyen a bioparadicsom.

Színes, ízes, illatos. Ilyen az igazi paradicsom.

A válasz egyértelműnek hangzik: földbe kell tenni a magot, öntözni kell, s kibújik a csíra. A leveleknek napfény kell, az eső és az ember öntözi, ennivalót a talajban talál vagy ez ember is adhat. Ha ez mind megadatott, a csoda magától is megtörténik; kibújnak a virágok, a méhek vagy a szél porozzák őket és abból lesz a termés. Amikor az áruházak polcain válogatjuk a zöldséget és gyümölcsöt, fel sem merül bennünk, hogy amit megérintünk, az nem ilyen körülmények között termett. A túlnépesedett bolygó és a természet ritmusától távol sodródott emberi fogyasztás igényli a friss zöldségek és gyümölcsök széles kínálatát az év bármely szakában, és a kereskedelem ill. a modern technika igyekszik ennek az igénynek megfelelni. A növények tűrőképessége viszonylag tág, s az iskolapéldától elrugaszkodott körülmények között is képesek teremni.

Mesterséges fény, tápoldat, minimális táptalaj. Ilyen a szabályozott művilág.

Mesterséges fény, tápoldat, minimális táptalaj. Ilyen a szabályozott művilág.

Manapság a nagy kereskedelmi láncokban kapható gömbölyű, piros paradicsom nem talajban gyökerezik, hanem egy kis kocka kőzetgyapotban, nem trágyát kap, hanem kémiai úton előállított, napra kiszámított tápoldatot. Leveleit nem eső öntözi, hanem a víz a tápoldatban érkezik, s leveleit nem éri napfény, hanem csak az a fény, ami az üvegház ablaktábláin keresztül szűrődik rá. Szelet nem kap, bogár nem harap bele, a hőmérsékletet precíziós automatika vezérli; már februártól indul az élete, s terem akár a télbe húzódóan. Így kapjuk a hibátlan, gömbölyű, kemény, sápadt-piros paradicsomszerű termést.

Csodáljuk, ha már nem találjuk a régi ízeket? De vajon mégis mitől van íze a paradicsomnak?

Egy termés biokémiája rettentő bonyolult. Az ismert, elvárt ízvilág létrejöttéért számtalan anyag felelős. A három fő tápanyag, a nitrogén, foszfor és kálium főleg a növény alapvető növekedését és egyensúlyát adja, de emellett szüksége van mezo- és mikroelemekre is, amelyek minden növényi szövetben bizonyos folyamatokat katalizálnak; emellett kialakítják azt az ízvilágot, ami sok molekula komplex együtthatója. Ezek az elemek nincsenek benne a steril kőzetgyapot kockában, jó részük nem kerül bele a tápoldatba, így ezek a vegyületek nem tudnak felépülni és nem kerülnek bele a termésbe.
Van még egy titok a növények rejtett életéből: csendesen, mozdulatlanul gyökereznek a földben, látszólag mintha nem is élnének, holott nagyon is reagálnak minden stresszre. Megérzik a közeledő kártevőket, van kedvenc és nemszeretem szomszédjaik, reggeltől estig mozognak a leveleik az eső erősségétől és a napfény különböző hullámhosszaitól függően. Mindez egy nagyon pezsgő alkímiai laborhoz hasonlít a mozdulatlan(nak tűnő) növényben, amely kémiai válasz szintén nagyon függ a környezettől és bizony megjelenik a termésben is. Az üvegházi, védett, steril körülmények közt kapott termésnek alig van íze, mert mesterséges élete volt.

Azt gondolnánk, hogy akkor a megoldás az üvegház nélküli, szántóföldön való termesztés. Ez egyfajta előrelépés lehet, de sajnos hazánkban a mezőgazdaságilag művelt területek 97,5%-án vegyszeres gazdálkodás folyik: gyomirtó szereket, növényvédő szereket, műtrágyákat használnak a gazdák. S a fentebb leírtak alapján, sokszor – a gazdálkodás helyes vagy helytelen gyakorlata alapján – eme szerek maradványai megjelennek abban a növényi részben, amit elfogyasztunk. A vásárláskor bizalommal fordulunk a termesztő felé, de sajnos szemmel nem látható a beltartalom; az íz talán beválik, de nem tudhatjuk, milyen szermaradvány-koktélt fogyasztunk ezzel együtt. (Az üvegházi termesztésnek épp ez az egyik nagy előnye, hogy a steril körülmények végett a növényvédelem általában egyszerűbb, s az általában használt biológiai növényvédelem végett szermaradványt jószerével nem tartalmaznak.) A szermaradványok kockázata mellett ezek a szerek sajnos nagyon romboló hatással vannak a talaj szerkezetére és élővilágára, és beszivárognak a talaj alatti vizekbe.
A helyzetet tovább színezi a kereskedelem: ha már hazánkban lezárult a termesztési idény, és az igény marad, a hiányt külföldi áruval pótolják fel (bár sok esetben már a külföldi áru a kiinduló alap). A külföldön termelt áru számunkra távoli és ismeretlen gyakorlatban termett, a távolra történő szállítás miatt az érettség előtti állapotban szüretelnek és a tartósság végett további szerekkel kezelik (pl. déligyümölcsök esetén). Az emberi lelemény végtelen, szintúgy a kémia tárháza.

Mit tehet az egyszeri fogyasztó?

A saját kiskerti veteményesben legalább megbízhatunk, hiszen annak pontosan tudjuk a történetét. Amennyiben nincs időnk vagy kertünk, érdemes lakhelyünk körzetében keresni helyi piacokat, kistermelőket – ismerkedjünk meg velük, alakítsuk ki a bizalmi kapcsolatot, hogy tudjuk, megbízható élelmet veszünk magunkhoz megbízható gazdától; ezáltal az ő megélhetését is támogatjuk.
Továbbá kifejezetten ajánlott a bio zöldség, bio gyümölcs választása. Ugyanis a biotermesztésben egyrészt a műtrágyák helyett szervestrágyát használnak, melynek összetétele jóval gazdagabb és a talajéletre is kedvező hatással van. Másrészt tiltott a vegyszeres gyomirtás, a gyomokat mechanikai úton távolítják el. A növényvédelemben a mérgező vegyszerek helyett szelektív szereket, az adott kártevő vagy kórokozó természetes ellenségét használják fel. Továbbá ugyan megengedett a termesztőberendezések (üvegház, fóliasátor) használata, de a kőzetgyapot-kocka helyett ott is a földben kell teremjen a növény. Mindezekből láthatjuk, hogy a biotermesztésben igazán él a növény: a komplex szervestrágyából és a termőföldből hozzájut az ásványi anyagok széles tárházához, az immunrendszere erősebb és egészségesebb, és ez érződik a zamatos ízében, rostosabb állagában, gazdag illatában. Az ízletes és egészséges termés mellett a biotermesztés másik nagy jelentősége, hogy gazdálkodási gyakorlatával ápolja a talaj szerkezetét és élővilágát, nem szennyezi a vizeket, és kíméli az ültetvényben és akörül élő sok más élőlény életét. Ebből a rengeteg előnyből láthatjuk, hogy a biotermesztés a jövő útja, az ember és az élővilág számára egyaránt.

P.O.

Ha tetszik, oszd meg másokkal! Twitter | StumbleUpon | Facebook | eMail | LinkedIn
A bejegyzés kategóriája: bioélelmiszer, biozöldség, fenttarthatóság, házilag, ökológiai termesztés
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.