Dió

Hűvös komfortot a légkondi adhat. Hűsítő, pihentető, illatos árnyat viszont csak a diófa.

Története: A dió nálunk őshonos növény, már honfoglaló őseink is megismerkedtek vele, gyűjtögették, fogyasztották értékes termését. Legismertebb eredeti termő-helyük a Tiszacsécse és Milota környéke. Európától Japánig, Kanadától Argentínáig sokfelé előfordul. Hazánkban az ehető termésű közönséges dió mellett az Amerikából származó díszfaként ültetett fekete dió is előfordul.

A diófa sokunk gyermekkorából ismerős. Mennyire jó volt nyáron illatozó hűsölést kínáló levelei alatt üldögélni, erős ágain felmászni. A termését is szeretjük, a karácsonyi sütik elmaradhatatlan hozzávalója de magában elropogtatva is finom és egészséges.

Beltartalma: A dióbél vérnyomás szabályozó esszenciális zsírsavakat, koleszterin csökkentő telítetlen zsírsavakat, omega 3 zsírsavat tartalmaz. Segít az érfalak rugalmasan tartásában, folsav tartalma segíti az agyműködést, a benne lévő E vitamin immunrendszerünket erősíti. Nagyon gazdag mangán, réz, kálium, kalcium, vas, magnézium, cink és a szelén forrás.

Felhasználása: A dió szeretelése a termés zöld héjának felrepedésekor kezdődik. Ilyenkor óvatosan megütögetjük az ágakat, hogy az érett dió lepotyogjon. A diófa lombjáról megoszlanak a vélemények. Egyesek beleteszik a komposztba mondván a komposztáláskor keletkező magas hőmérséklet semlegesíti a juglandint. Ez a vegyület a talaj mikroszervezeteinek életét akadályozza. Mások szerint a dióleveleket akár csak a vadgesztenyéét el kell égetni és csak a hamut felhasználni a komposztálásra.

Szüret után a zöld héjat válasszuk le a dióról mert elcsúfítja, megfeketíti a dió héját. A zöld héjból is sajtolható dióolaj amit gyógynövény terápiában tudnak hasznosítani, akár csak a diófa leveleit. A megtisztított termést száraz, szellős helyen, egy rétegben kiterítve szárítsuk meg a termést. Ha a dió héja kiszáradt akkor vászonzsákban, kartondobozban hosszan eltárolhatjuk. Az értékes dióbél tömege kb. fele a héjas diónak.

A diófa igen értékes faipari alapanyag. Legnemesebb a sötétbarna, szépen erezett fatönk így kivágáskor egészen a támasztógyökerekig le kell ásni és a föld alatti részt is kitermelni.

Termesztése: Az országban bárhol megterem. Messze elnyúló gyökereivel nagy területről képes tápanyagot gyűjteni így közvetlen trágyázást nem igényel ha jó a terület tápanyag ellátása. Szereti a levegős, nedves talajokat. A diófa helyét alaposan át kell gondolni. Nem csak azért mert hatalmasra nő meg de az átültetése szerteágazó gyökérzete miatt nem sok sikerrel kecsegtet. Egy ízben én is ültettem át diófát, a nem egész 2 méter magas kis fa gyökerei kb. 3 méter sugarú körben átszőtték a talajt. Ha diófát ültetünk, legalább 10 méter távolságot hagyjunk a többi fától, a csemetét tavasszal ültessük, hogy a télre felkészülhessen. Ha oltványt veszünk az akár 3-4 év múlva is termőre fordulhat szemben a természetes módon cseperedő diófával aki legkorábban 10-12 év múlva hoz termést. Kb. 90-100 évig él. Ha komolyabb termesztésben gondolkozunk akkor 7×7 méteres távolságra ültessük a csemetéket olyan talajba ahol a talajvíz nem süllyed 2 méter alá. Kétévente célszerű trágyázni és a sorközöket gyepesíteni. Ilyen célra a Tiszacsécsi 83-at, a Fertődi 1, a Milotai 10-et, az Alsószentiváni 117-et részesíthetjük előnyben.

A diófák alakító metszését télen kell elvégezni, a tavaszi metszésben szinte elvérzik a fa és korhadásnak indulhat. A ritkító metszést augusztusban vagy szeptemberben mivel ekkor a legkisebb a gyökérnyomás. Ilyenkor vágjuk le az elszáradt ágakat, gallyakat.

Leggyakoribb betegségei a baktériumos levél- és termésfoltosság, a gnomóniás levélfoltosság és a nektriás ág rák. A levéltetvek, az almamoly és a szövőlepkék is előszeretettel látogatják.

Ha a június-július száraz, aszályos és nem szeretnénk aszott belű terméseket, akkor a diófák öntözést igényelnek.

Tény, hogy sok növény nem érzi magát jól a diófa alatt a leveleiben lévő juglon vegyület miatt de egy vadon növő példány alatt azért számos egyéb növényt látunk. Mit ne ültessünk a közelébe? Alma, éger, hárs, fenyő, juhar, nyár, ostorfa, áfonya, berkenye, fagyal, orgona, szeder, tiszafa, burgonya, dohány, káposzták, lucerna, padlizsán, paprika, paradicsom, spárga, uborka. Ellenben bírja a közelséget az akác, körte, meggy, cseresznye, őszibarack, szilva, borostyán, kecskerágó, málna, mályva, nyír, rózsa, szőlő, articsóka, bab, búza, dinnye, kukorica, mustár, repce, répa, turbolya, zsálya.

Ha tetszik, oszd meg másokkal! Twitter | StumbleUpon | Facebook | eMail | LinkedIn
A bejegyzés kategóriája: biogyümölcs, fenttarthatóság, ökológiai termesztés
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.