Nyugati ostorfa

Története: Észak-Amerikából származó növény, nem tudni, hogyan és mikor érkezett Európába. A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) a kenderfélék családjába tartó, inváziós növény. Magyarországon tudomásunk szerint sehol nem ültetik terméséért, faiparilag, erdőgazdaságilag is jelentéktelen.

Beltartalma: Termése szeptember végén, október elején érik be, beltartalmi értékeiről nem állnak rendelkezésre források. Az egész biztos, hogy a termés hús kicsiny mennyisége ellenére komoly cukorforrás az őszi hidegben. Emberi fogyasztásra is alkalmas bár nagy mennyiségben még nem próbáltam. Viszont egy-egy kirándulás során kiváló szórakozás néhány tucat magot a fogunkkal meghámozni és édeskés datolya szerű ízét elszopogatni.

Felhasználása: A nyugati ostorfa fája rendkívül szívós. Csapadékos években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek. Ezek a hajtások pár év múlva ostornyél készítésére kiválóan alkalmas gallyá fejlődnek. Számunkra azonban max. 1 cm átmérőjű, csonthéjas, bordó színű, édes termése miatt izgalmas. A madarak ugyanis imádják. Bár terméshúsának vastagsága nem éri el az 1 mm-t sem, ha kellő mennyiségben áll rendelkezésre szeptember végétől egész télen át egyre intenzívebben látogatják a bio Ostorfa koronákat.

Termesztése: A nyugati ostorfa fény és vízigényes, terebélyes, növény. Bőséges nedvesség, napsütés és tápdús talaj esetén akár 25 méter magasra is nőhet, ekkor sűrű koronát is növeszt, mellyel elnyomja maga körül a fényigényes növényeket. A szennyezett levegőt nagyon jól viseli, ezért szokták út menti fának ültetni.

Ha tetszik, oszd meg másokkal! Twitter | StumbleUpon | Facebook | eMail | LinkedIn

Nyugati ostorfa bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: DióHavas-tanya

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.