A 2012-es méhészeti év

bioméhészetA 2011-es ősz méhészetileg nem kedvezett sem a méhcsaládoknak, sem az ősszel elvetett, tavasszal virágzó repcének. A komoly aszály miatt nem volt nektárhordás, a szükséges virágpor azonban kevés kivétellel mindenütt rendelkezésre állt. A nektárt a méhészek cukoretetéssel pótolták.
A hosszú meleg ősz egészen november végéig tartott, a méhcsaládoknál sokáig volt kisebb-nagyobb kiterjedésű fiasítás. Ez az idő kedvezett a kutatásnak, rablásnak és azok következtében az atka visszafertőződésének. A betelelt méhcsaládok megfeleltek a más években megszokottaknak, erősségük átlagos volt.

Lefagytak a virágok

A 2011/12. év tele egészen január második feléig normálisnak, a méhcsaládok telelése szempontjából kedvezőnek tekinthető. Január 25. körül azonban jelentős visszahűlés történt, amikor is az éjszakai hőmérséklet –10, a nappali 0 °C körül alakult. Csak február végén volt rendes tisztuló kirepülés, majd szintén hűvös időszak következett március közepéig, amikor is éjjel mínuszok jöttek, de nappal sem haladta meg a 10 C-fokot. Március 16-17. körül jött el az igazi tavasz, addigra 10- 30% körüli pusztulást, vagy azzal egyenértékű erős legyengülést tapasztalunk. A tünetek és a laboratóriumi eredmények erős nozéma-fertőzést mutattak.
Április 9-10. körül az egész országot erős fagykár érte. Lefagytak a virágzásban lévő gyümölcsfák és az akác 70%-a.
A 2012-es termelési évre rányomta bélyegét a repce és a gyümölcs hiánya, ezért már április végén jelentkezett a családoknál az élelemhiány és etetni kellett. Repceméz csak a Dunántúl egyes területein termett, főként Fejér megyében, mennyisége az országos átlagra vetítve nem számottevő.
Az akácvirágzás alatt rendkívül kedvezőtlen időjárás volt, így csak 2-5 napig tudták a fagykár után megmaradt mintegy 30% akácvirágot a méhek kihasználni. A sík, alacsony fekvésű országrészben (ez a nagyobb rész) szinte semmit sem pergettek a méhészek, míg a magasabb, dombos, vagy hegyvidéki részeken 10-15 kg-os eredmények születtek. Az országos átlag 10 kg alatt van. A minőség is elmarad a más években megszokottaktól.
Akác után a szárazság miatt komoly virágporhiány lépett fel, a méhcsaládok népessége hirtelen visszaesett. A kis területen vetett helyi méhlegelők (mustár, olajretek, facélia) túlterheltek voltak és nem mézeltek.
A méhészek a méhcsaládok szaporításában gondolkoztak, de a nyári méhlegelők hiánya miatt épphogy csak a téli veszteséget tudták pótolni, vagy kis mennyiségű szaporulatot tudtak realizálni.

A napraforgó jól mézelt

Júniusban szerencsére többször kisebb eső esett, ami a talaj felső rétegében enyhítette a vízhiányt, így lett a méhek fejlődéséhez elengedhetetlen virágpor és szépen fejlődött a napraforgó.
A nedves helyek, árterek gyakori növénye a gyalogakác (Amorpha fruticosa), amely leggyakrabban a Tisza mellett fordul elő. Az utóbbi időben azonban minden eszközzel igyekszenek visszaszorítani. Sajnos a gátak mellett végzett közmunka miatt a vízügy csak egyesületünk közbenjárására, késve engedte meg a méhészek letelepedését.
A döntően a Duna–Tisza közén, Bács-Kiskun megyében lévő selyemkóró, más néven vaddohány (Asclepias syriaca) a június eleji záporok, zivatarok hatására jól fejlődött, a június közepén állandósult 30 C-fok körüli hőmérséklet következtében jól mézelt. Összességében az itt lévő méhcsaládok 5-15 kg pergetett mézmennyiséget adtak.
Somogy megyében a Zselicben van az ország legnagyobb összefüggő hárserdeje, a hárs egyébként is szeszélyes méhlegelő, az idén a szokásosnál is leterheltebb volt. A nagy szárazság és a hőség következtében hamar elvirágzott és a szokásosnál kevesebb nektárt adott. Az ott lévő méhcsaládoktól 5-6 kg körüli mézet lehetett elvenni.
A Dunakanyarban szórványosan, az Alpokalján nagyobb kiterjedésű, 230 hektárra becsült szelidgesztenye az idén nem adott elvehető mézmennyiséget. A mocsaras, mélyfekvésű területeken elszaporodott szolidágó a betelelést segíti elő, elsősorban nagy mennyiségű virágporral. Az idén Zala megyében még a betelelést sem adta, a Kis- Balaton és a Hanságban lévő méhcsaládok többé-kevésbé beteleltek róla, elvehető mennyiséget viszont nem hozott.
A napraforgó az utóbbi 10 év legjobb termését adta, az aszály ellenére mindenütt jól fejlődött, mivel tenyészideje alatt sok kisebb esőt kapott. Mézelése erősen függ a talaj vízellátottsága mellett a talaj minőségétől, az eredmények emiatt területenként jelentős szórást mutatnak. A pergetett méz mennyisége elsősorban a kedvező adottságú helyekre történt vándorlások esetén volt jelentős, itt extra esetben a 40-45 kg-ot is elérte, míg máshol csak a 10 kg-ot. Július végére szinte mindenütt elvirágzott a napraforgó. Egyes területeken felhőszakadások, jégesők szinte naponta voltak, míg máshol tovább tartott a szárazság.

Kedvezőtlen előjelek

A folyamatosan 30 C-fokot meghaladó hőség miatt szinte minden kiégett, a méhek beteleléséhez elengedhetetlenül szükséges minimális virágpor sem volt meg. A méhészek hiába kezdték el július végén a serkentő etetést, a betelelő méhek korösszetétele és mennyisége alulmarad a kívánalmaknak. Az anyák a petézést szeptember közepe-végére legtöbb családnál befejezték.
A gyenge termelési év, a zsúfolt méhlegelők velejárója az igen rossz méhegészségügyi helyzet. Már augusztus hónapban nagy számmal jelentkeztek a bejelentésköteles, fertőző nyúlós költésrothadásos esetek. Még nem tudjuk az állami kártalanítás mellett kiirtott méhcsaládok pontos számát (mivel folyamatban lévő kiirtások és áthúzódó zárlatok is vannak), de a 2010. évi 177, majd a 2011.évi 439 méhészet után az idei 558 méhészet ijesztő növekedést mutat. A hosszú meleg ősz kedvezett – a méhek kutató, rabló hajlama miatt – az atka-visszafertőződésnek, a méhcsaládok sok helyen 1- 2 léputcával gyengébbek. A kedvezőtlen tél, a rossz tavasz jelentős méhpusztulást okozhat.
A 2012. év több szempontból is rámutat, hogy Magyarországon a méhészkedés elérkezett az ország eltartó képességének határához. 2011 őszén, illetve a 2012-es termelési évben a méhlegelők túlterheltek voltak. Ennek nemcsak a munkahelyek hiánya miatt jelentősen megszaporodott „kényszer-vállalkozó” méhészetek, és nemcsak a megszokottól jelentősen eltérő időjárási körülmények, hanem a legtöbb természetes méhlegelőnket nem kívánatosnak nyilvánító környezetvédők is az okai. A „tájidegennek” minősített akác, a virágzás előtt kaszált selyemkóró és szolidágó jelentős és pótolhatatlan méhlegelő. Területük jelentős csökkenése, az egyébként sokszor haszontalan területekről történő kiszorításuk, a világ más részeihez hasonlóan, már jelentős méhcsalád-csökkenéshez vezethet, ami nemcsak a kiesett mézhozam, hanem a mezőgazdasági termelés által igényelt megporzás csökkenése mellett a biológiai sokféleség további szűkülését is magával hozza.
2012. hazai méztermése – reméljük – a hazai ellátást nem veszélyezteti, habár a termelőknél lévő készleteket igen nehéz megbecsülni, de könnyen előfordulhat, hogy március-áprilisra már nem marad mézünk.

Forrás: mmgonline.hu

Ha tetszik, oszd meg másokkal! Twitter | StumbleUpon | Facebook | eMail | LinkedIn
A bejegyzés kategóriája: bioméhészet, bioméz, hírek, hivatalos
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.